Néhány napja mentem Csepel felé, mikor egy nagy narancssárga hátterű reklámplakáton a következő feliratot olvastam: "A FIDESZ semmit sem tanult és semmit sem felejtett". (A bal alsó sarokban látszott a reklámot rendelő párt neve és logója) Íme nyílt levelem ahhoz az idiótához, aki ezt felrakatta oda:
Számos olyan reklámmal összetalálkoztunk már, ami közízlést sért, és ezért betiltották. De én most egy olyan reklámról kívánok szólni, ami nem sérti a közízlést. Bár engem speciel megbotránkoztatott, és teljesen felháborodtam, ezért nem tudok elmenni szó nélkül egy bizonyos allergia gyógyszer mellett.
Nőttön-nő azon Facebook-felhasználók száma, akik (talán pont a cikkeim olvasása óta? :P) már szót emelnek, kikérik maguknak, azaz végre nemcsak csendben tűrik, hogy a viccbeli nyuszikához hasonlóan el-szem-te-le-ne-dett üzletrombolók vígan garázdálkodhassanak a Facebookon, semmibe véve a többség igényét.
Valami nagyon nagy bölcseletet kéne ideírnom, de legalábbis 100 olyan tippet, amitől minden vállalkozó azt mondja, hogy "igen, a marketing megváltoztatja az életemet, vállalkozásomat."
Biztos sokaknak megvan a maga „kedvenc” reklámja, amit ha véletlenül meglát a tévében, azonnal továbbkapcsol. Természetesen minden ízlés dolga, nálam kettő ilyen van most, és egy régebbről visszamaradt, emlékezetes reklám.
Mostanában semmilyen ötletes reklámmal nem találkozom össze, amire azt mondanám, hogy igen, ez tetszik. Egészen addig így volt ez, míg a szokásos foci vébés reklámok között rá nem találtam a Snickersre.
Állambácsi már évekkel ezelőtt felfogta azt, amit sok vállalkozó még nem: Ha egy cég marketingre költ, azt azért teszi, hogy több legyen a bevétele. Ha több a cég bevétele, akkor több adót fog fizetni, tehát érdemes támogatni ezzel a cégeket, hogy sok-sok adót - és természetesen profitot - termelhessenek.
Ebben a cikksorozatban a régóta fennálló vállalatok reklámjait vesszük górcső alá. Mennyit változtak azóta, mi volt régen a divat? Az első írás a Nokiáról szól.
Képzeld el azt a helyzetet, hogy otthon ülsz, békésen dolgozol egy verőfényes szombati napon. Egyszer csak csengetnek. Felkelsz kényelmes munkaszékedből odabotorkálsz az ajtóhoz, kinyitod és a kapuban egy hölgy áll félreérthetetlenül felismerhető nagy kockás szatyrokkal a kezében.
Ott tartunk, hogy megnyitok egy excell táblát, egy wordot, egy böngészőt több lapfüllel, bekötök intravénásan egy kávét, s még jóval előtte alapos lelki felkészülést végzek, hogy ne rohanjak el sikítva a gép elől vagy ne osonjak el csöndben a fészbukra kapálni – ugyanis idegölő a meló.
2010. Aug 22.
0