Mostanság semmi különös reklám nem megy a tévében. Éppen ezért egy kalap alá veszem az egyik jól sikerült magyar reklámot, két szintén jól sikerült külföldivel.

Kezdem azzal, amire nem sikerült megfelelő jelzőt találnom (elmebeteg? fárasztó? béna?), mindenesetre rendkívül pihentagyú lehetett, aki kitalálta. Az M&M’s kreációjáról beszélek, ami már elsőre kidüllesztett, elkerekedett szemeket, és egy „úristen!”-t váltott ki belőlem. Ez már annyira fárasztó, hogy jó. Vetkőző Sárga, aki a mogyoróját mutogatja, azt meg csak gondolatban tegyük hozzá, hogy nem minden M&M’s cukorka hímnemű.

Már egy ideje figyelemmel kísérem, hogyan szivárgott be ez a már régóta köztudatban lévő brand újra a televízióba, és kezdte támogatni először a Megasztárt, most pedig a Való Világot. A legtöbb eddigi kisfilm egy poénra épít, két kitalált karakterrel, a nagydumás Pirossal és a nem túl szószátyár Sárgával. Néhol nem igazán jön át nekem a poén, például a mókás karácsonynál, ami szerintem inkább undorító, ha abból indulok ki, hogy a hó lehet sárga is. Piros is, de ezt hagyjuk. A „Tényleg létezik” című videóban legalább érthető, hogy mire megy ki a játék, de még mindig lapos. Elhiszem, hogy 10 másodpercben nehéz összehozni egy igazán csattanós sztorit, de mindig az a leghatásosabb, ami rövid. Mint például az összesen három kockás Garfield képregény. A sorozatból a másik kedvencem Björk kifigurázása, amire talán emlékszik a néző, talán nem, éppen ezért, aktuálisabb dologra nem lehetne építeni? Összességében a kampányban van elég ötlet, kár, hogy a kivitelezés ritkán hozza a színvonalat.

Megér egy misét a hazai reklámok között a Béres Csepp. Nem, nem az Actival reklámokra gondolok, hanem az eredeti Béres Cseppre. Bár nem szokásom túlzottan szeretni a gyógyszeres-orvosságos reklámot (mert ugye gyógyszernek nem minősülő készítményeket is szoktak jócskán népszerűsíteni), mert mindegyik a „probléma -> megoldás” sztorival operál. Mindegyik egysíkú és ötlettelen. Egyetlen kivétel a Béres Csepp, mert legalább valami melegséget lop a szívünkbe, kellemes képvilágával és zenéjével. A mostanság vetített reklámban a természet és az emberi test közti hasonlóságot hangsúlyozzák, amit védeni és táplálni kell. A kedvencem mégis egy jóval régebbi videójuk, ami a hagyományos koncepciót új perspektívából mutatja meg, hétköznapi szereplőkkel, világos jelenetekkel. Mindenképpen rendhagyó a maga nemében, és plusz pontot érdemel, amiért a magyarság témát lovagolja meg úgy, hogy azt nem teszi unalmassá.

Szintén régebbi kreáció a Red Bull indiános reklámja, ami a szokásos egyszerű képi világával hódít. A Red Bullban azt szeretem, hogy a reklámjaikat nem vetítik le annyiszor, hogy az ember teljesen ráunjon, és nem sorozatban gyártják az újabb és újabb kisfilmeket. Az eredeti reklámszlogenjüket (“szárnyakat ad”) ezerféleképpen lehet ragozni, és még mindig nem fogytak ki a jó ötletekből. A kinevezett kedvencemet nem is érdemes túlragozni, a történet magáért beszél.

A kép forrása: http://www.hellorepublic.com