Biztos sokaknak megvan a maga „kedvenc” reklámja, amit ha véletlenül meglát a tévében, azonnal továbbkapcsol. Természetesen minden ízlés dolga, nálam kettő ilyen van most és egy régebbről visszamaradt, emlékezetes reklám.

Hadd kezdjem a nyilvánvalóval: ájsz ájsz pingvin. Tuti mindenki tudja ,miről van szó, még akkor is, ha csak havonta egyszer néz tévét. Eme szörnyűség kiagyalója egyenesen a gyerekeket célozza meg és ezzel egyértelműen megutáltatja magát a felnőttekkel. Micsoda jóság pingvinekkel eladni a Kinder Pingui-t és micsoda poén fagyott halat fagyott akváriumba pakolni. (Akinek nem tűnne fel, a pingvincsalád kiskedvence egy hal a háttérben.)
A legjobb az egészben, hogy egy klasszikus és közkedvelt régi számra építenek: Vanilla Ice rapje, elsuttogva a refrént nagyon is hasonlít az ájsz ájsz pingvinre. Ennél még a „kedvencünk, mert olyan hűűűs” szlogen is jobb volt.

(Sajnos csak két különböző külföldi verziót találtam, de a demonstrálásra ez is megfelel.)

Még régebben jártam úgy, hogy alaposan megutáltam a Katrina & The Waves féle I walking on sunshine című számot (http://www.youtube.com/watch?v=CKh0dLIuIu8), méghozzá valamelyik multivitamin által. A zene egyébként egészen élvezhető volt a maga korában, de a halálba visz, miután már 100x lement a refrén. Valami kevésbé irritáló és könnyedebb, nem domináns háttérzene valahogy jobb lenne..

Harmadik áldozatom a Danette. Régebben indítottak egy „Ízolimpiát”, ami egy sikeres reklámkampány volt. Szavazni kellett, hogy a pisztáciás, a kekszes és a mogyorós puding közül ki legyen a befutó, azaz a nép mondta meg, hogy a Danette milyen új termékkel álljon elő. Fölöttébb ironikus a dolog most visszanézve, hiszen már mindhárom íz ott éktelenkedik a boltok polcain, és kibővült egy „citromtorta ízű” csodával, amit a minap dobtam ki a hűtőszekrényből. Ha már egyáltalán nem lehet eladni, akkor csomagoljuk négyesével, mert úgyis az elsőnél feladja a küzdelmet a kedves vevő, legalább fizessen rá négyszeres árat.

„Kedvenc” reklámom tőlük az éneklő anyuka, aki a Danette jóságáról költött egy dalocskát, valahogy így van: „Danette, a puding, nem lehet abbahagyni”. Szörnyen irritáló dallam, a hang pedig egyenesen a képembe mászik (meg a fülembe, sajnos azóta sem tudom belőle kivakarni).

Egyszóval a rossz reklám is jó reklám, hiszen legalább beszélnek róla. Bár nem hinném, hogy a bumeránghatás kiváltása bármelyik cégnek is jól jönne…