Return of the “spoken” man…
2010. Jun. 28.
Kicsit a csillagok háborújának VI. epizódjára akartam hajazni a cÃmmel. Valami olyasmit szeretne jelenteni, hogy a megmondóember visszatér, de kéretik az angolságomat figyelmen kÃvül hagyni. ValószÃnűleg feleslegesen hangsúlyozom, hogy a cikkben kéretik a sorok mögé nézni… Úgyis magára veszik egyesek. De most taktikát váltok: aki magára veszi, arra biztosan igaz! A cikk alcÃme valami ilyesmi lehetne: néhány dolog, amit nem tudtál a tanácsadókról…
Valami megváltozott
Olyan furcsa figyelni a dolgok áramlásának változásait. Mikrorezdüléseket, amik sejtetik, hogy valami más. Az ember azt hinné, hogy ez a fene nagy üzleti élet duma csak a filmek, meg az olajmágnások világában annyira igaz. Hiszen mindenki mosolyog mindenkire, mindenki szeret mindenkit és mindenki mindenkinek a barátja, meg “szeretÅ‘je”, lájkolója, meg a jóanyja…
Néha nem tudod, ki kivel van…
Akad olyan ügyfelem, aki azt mondta: ” Én mindig azt hittem, hogy ti, tanácsadók, mind nagy pajtások vagytok!” Bizony kedves tanácsadók… Van, aki azt hiszi, hogy mi minden este egy nagy asztalnál ülünk körben, nagyokat zabálunk és tanácsokat adunk egymásnak… (Nem mondom, ez utóbbi még igaz is. Tudtad, hogyha elmeséled egy tanácsadónak a legújabb ötleted, hozzád vág három tanácsot, amit egyébként nem kértél? Figyeld meg!)
A “kuss legyen, ha én beszélek” elv
Ezen persze pontosÃtani kéne… Mondhatnám Ãgy is: “Kedves ügyfelem! Letojom, mi jutott eszedbe! Csináld, amit mondok!” Nos néha megértem a hozzáállást, fÅ‘leg ha az ügyfél csak bucisimogatásra tartja a tanácsadót (errÅ‘l itt Ãrtam részletesen)… Sajna az egyensúly megtalálása nehezen megy. (Pedig néhányan gyúrnak rá…)
Az “én szartam a spanyol viaszt” cÃmű dal
Gyakorta fújják, hiszen minden ötlete a tisztelt tanácsadónak “zseniális”, utánozhatatlan és senki nem csinálta meg elÅ‘tte (legalábbis ekkora kiabálás mellet biztosan.
Helyes út?
Biztosan nincs… Van olyan, ami közelÃt a jóhoz. Van 512.321-féle módszer… A legjobb megoldás, ha ezeket okosan kevered össze, jókor bekapcsolva a következÅ‘ szintet és nem lesz soha gondod. Ráadásul, ha tényleg jól csinálod, akkor a megmondóember is kénytelen lesz csendben lenni…
Szavazz
Loading ...
Én “nem köszit” Ãrtam, mert nekem nem jött át a lényeg. Jó irányban kapirgálsz, de valahogy még mindig úgy érzem, visszafogod magad. Ne tedd Feri! Tudod, egyik elÅ‘adásomban veled példálóztam, mi volt a Te identitásod, a megmondóképességed. Gyerünk folytasd! Én veled vagyok…
Nálam az jött le lényegként, hogy a marketinges bagázs (az ügyfelekkel karöltve) szanaszét nyálzik és pillákat rebegtetnek egymásra, ömleng, tömjénez, megosztják egymás gondolatait a fészbukon, oda-vissza hÃvják egymást konferenciázni, valójában meg annyi fúrást még egy épÃtkezésen sem lehet látni, amennyit képesek ezek a szÃnfalak mögött osztogatni, marakodni, alárakni, ármánykodni, szurka-piszka megy, öri-hari, mint az oviban.
Ha Józsika megy arra a konfra, akkor Petike tuti nem. Ha Mariska elÅ‘ad, akkor Lidi néni kivonul (tuti a vásárra, csuhajja), de a szünetben azért jópofiznak egymással és meghÃvják a következÅ‘ saját konfjukra. Ha Tomika helyszÃnére mennek, akkor Pistike agyvérzést kap. Kitiltogatják egymást a konferenciáikról – ez sem egyedi eset és inkább röhejes, mint érthetÅ‘.
Az egyik tanácsadó akkora (felpuffasztott) arccal jár, hogy majd’ orra bukik a súlyban, közben a bÅ‘r ugyan több számmal nagyobb rá és úgy lifeg rajta, mint bébi vizsla kölykön a több számmal nagyobb bundájára.
A másik játssza az alásszolgáját, közben megveti az ügyfelet.
A harmadik nemcsak játssza, hanem tényleg mindenkinek szétteszi a lábát (nem szó szerint értve), aztán pislog, hogy a lelkes ügyfél kifacsarta belőle a tudnivalókat, aztán fizetés nélkül tovakocog.
Konklúzió:
A tanácsadók a legkevésbé se adjanak egymás véleményére és egymáshoz fűzÅ‘dÅ‘ kapcsolataikra, mert akkora szÃnjáték ez, mint az olasz focisták teljesÃtménye. És lÅ‘jék be az optimális arányt, hogyan csacsogjanak egymással és az ügyfeleikkel.
Továbbra is mondom, hogy sztem ezt akarta jelenteni a cikk. Max. nem azt jelenti