A A
RSS

Reklámok régen és most – Összekapcsoljuk az embereket

Szerző: Váraljay Zsuzsanna

A reklámok elől nincsen menekvés. És ha már reklámozunk, tegyük jól! Reklámkritikák, gondolatok és elemzések egy újságíró tollából.

Nokia

Emlékeztek még arra az időszakra, amikor csak keveseknek adatott meg a mobiltelefon? Magyarországon ez valahol a 90-es évek közepe volt. A nagyobb kommunikációs cégek, állami vállalatok és a pénzesebb üzletemberek kezében volt csak, ráadásul akkoriban rádiótelefonnak hívták. Akkortájt kezdett kicsit összemosódni a hordozható vezetékes telefonok és a rádiótelefonok kinézete és funkciója, aztán a rádiótelefon lépett egy hatalmasat, immár mobiltelefon lett belőle. Azzal a kicsi hatótávolságú cuccal amúgy sem tudtunk mit kezdeni, vállalaton belül volt csak értelme.

Aztán jött a robbanás: bunkófonok tömkelege jelent meg a piacon, és Magyarországra ekkor érkeztek meg a reklámok is. Az első ilyen reklámok inkább a bemutatásra törekedtek, hogy bizony, nálunk már lehet kapni mobiltelefonokat. A legelső reklám, amit találtam, szintén ilyen volt, bár Magyarországon sosem vetítették, és egy Centel nevű cég tulajdona. A hordozható telefonok célcsoportja teljesen más volt, mivel a fiatalok nem engedhették meg maguknak.

A száz főre jutó mobiltelefonok aránya akkor nőtt meg igazán, amikor kitalálták az SMS-t. Ezzel a rövid üzenettel olyat alkottak, amit még ma is előszeretettel használunk, ráadásul ez az egy ötlet szült még egy nagy technológiai újítást: a Twittert.

A mobilok mérete egyre csökkent, tudásuk viszont ezzel párhuzamosan nőtt. Ma már mindenkinek telik egy alap mobiltelefonra, ami a hívás és sms funkciót tudja.

A Nokiának az első, 90-es évek elején játszott mobilreklámjai mai szemmel elég gagyik voltak, viszont a szlogenjük és a csengőhangjuk már akkor megvolt. A vállalat a mai napig nem váltott komolyabban arculatot, a csengőhangot elnevezték Nokia Tune-nak, az sms és a szlogen hangját pedig morzejelekkel játsszák le.

A mai reklámok között ritka az olyan, ami konkrétan a márkát népszerűsíti. Az újabb verziójú telefonoknál a funkció bemutatása játssza a főszerepet és végre van mondanivalójuk is. A célcsoport most már a fiatalok, és ehhez alkalmazkodva hirdetéseik színpompásak, trendik és nagyon közösségiek.

Képek forrása: Wikipedia.org

SZAVAZZ:

Neked volt bunkófonod?

Eredmények

Loading ... Loading ...

Ha tetszett, oszdd meg másokkal is:
  • Facebook
  • Twitter
  • email
  • RSS
  • MySpace
  • Print
  • Digg
  • del.icio.us
  • Google Bookmarks
  • blogtercimlap
  • Linkter
  • Live
  • MyShare
  • PDF
  • Tumblr
  • Yahoo! Bookmarks

, , , , , , ,

2 hozzászólás érkezett a “Reklámok régen és most – Összekapcsoljuk az embereket” bejegyzsre

  1. :) )) nagyon kemény… nekem hmm egészen pontosan 18 és fél évvel ezelőtt volt az első telefonom. Motorolla aminek az aksija konkrétan 3-4 kiló volt. Eész nagy bunkó voltam vele, mert szinte mindenki egyszerre nézett nagyképű köcsögnek és irigykedett miközben ment az aprójával fülkét keresni… hahh azok a boldog szép napok… :)
    De azóta már megszelidültem…

    lol

    ReplyReply
  2. Váraljay Zsuzsanna says:

    Én az első telefonomat a 8.-os ballagásomra kaptam, aztán fél évvel később az első középiskolás pesti napomon ellopták. Fogalmam sem volt, hogy az értékeimet olyan helyre kéne tennem, ahonnan nem tudják elcsenni, ráadásul a buszra szállás előtt másodpercekkel tettem le a telefont, és időm se lett volna eltenni máshová, csak a zsebembe. Egy Ericsson T20-as volt, akkoriban 20 ezer Ft. Fájt a szívem érte. Csak évekkel később kaptam új mobilt.. Mindenesetre jó lecke volt! :)

    ReplyReply

Szólj hozzá

Webkukkoló reklámfilmecske

Közösségi Média



RSS Partner: Reklám Fail Blog

  • Gusztustalan retró kajareklámok
    Gondoltátok volna, hogy egy kaját ábrázoló reklám lehet hányingerkeltő? Nem mindig volt ám minden olyan szép és étvágygerjesztő, mint ma, régen bizony őrült grafikusok és fotósok terrorizálták a fogyasztókat! A tovább mögött találhattok egy kedves kis válogatást, sok szeretettel ajánlom fogyókúrázóknak és erős gyomrúaknak ;) (Na jó, ennyire nem durvák...) Ne […]